Mohácsi Ildikó

A kiállított képek egy-egy sorozatból kivett darabok. Így egymás mellé kerülve furcsán hatnak, komoly és humoros, digitális és analóg, szép és hanyag ... fotók, melyeken állatok vannak időtlenségbe merevedve. Nem bánom ezt a vegyességet, látványokban is, gondolatokban is szeretem.

A Természettudományi Múzeum legalsó szintjén tárolják a kitömött nagyvadakat. Az ott dolgozók mélyraktárnak nevezik ezt a helyet. Én az „emberi mélyraktárt” - az álom, az ösztönök, a tudattalan szimbolikus nyelven beszélő világát találtam itt.

Az élőképek naiv festményeket idéznek, békés állatok idilli tájban, merev szerkesztett kompozíciókban. Kaotikus egyvelege ez valóságnak és ábrázolásnak: a táj a háttérben festett, az előtérben valódi elemek, fatörzsek, föld, száraz növények és műnövények, az állatok valódiak de halottak, mégis úgy „tesznek”, mintha élnének….
Növelem a káoszt: fotót készítek a „festői” látványról, vászonra nyomtattatom, klasszikus keretbe foglalom….
Régóta foglalkoztat a „természetfotó”. Máshogy.

www.mohacsiildi.uw.hu